Törpeharcsa

A törpeharcsa (Ameiurus nebulosus, korábban Ictalurus nebulosus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii)  osztályába a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjába tartozó faj.



Tilalmi ideje:
Horgászati tilalom alá nem esik.

torpeharcsa1

 

Leírása:
Teste vaskos, feje és testének elülső része hát-hasi irányban, hátsó része pedig oldalról lapított. Külsőleg a harcsára emlékeztet, de szája körül négy pár bajuszszál van. Hát- és mellúszójának első sugara kemény, tüskeszerű, farok töve elején a pisztrángfélékre jellemző zsírúszó található. A farok alatti úszója a harcsáénál rövidebb. A 8 bajuszszál közül 2 a szem és az orrnyílás között, a két leghosszabb a szájszögletben, 4 pedig az alsó ajkon van. A szája nagy, a fej teljes szélességét elfoglalja. Szeme kicsi. A hátúszó rövid, de elég magas. Farok úszója nagy, széle enyhén kimetszett. Teste pikkelytelen, oldalvonala alig látható. A hát és farok izomzatának szelvényei vékony bőrén jól áttűnnek. Színezete vízterületenként és korosztályonként is erősen változó. Háta és a feje felső része olajbarna, feketésbarna, néha ibolyás árnyalattal. Oldala a has felé világosodó sárgásbarna, elmosódott márványozottsággal, sötétbarna foltokkal tarkítva. Hasa sárgásfehér. A fiatalabb példányok gyakran rózsaszínűnek tűnnek. Némely vízterületen színük agyagsárga. Az írisz ezüstös. Az úszók a testoldalhoz hasonló színűek, de világosabb árnyalatúak. Homokos vagy iszapos medrű, nyáron erősen felmelegedő állóvizekben és lassú áramlású patakokban, folyókban él. Különösen az Alföld folyóinak holtágaiban találhatók nagy egyedszámú populációi, a Dunántúlon szórványos előfordulású. Tavasszal és ősszel a sekélyebb, nyáron a mélyebb részekre húzódik. A horgot mélyen benyeli és a mellúszók kemény tüskéje könnyen fájdalmas sebeket okozhat kezünkön ha nem vagyunk óvatosak. A hátúszói nem tartalmaznak méreganyagot mint ahogy ezt sokan hiszik. A fertőzést a közhiedelemmel ellentétben a hal nyálkájában lerakódott szennyeződés okozza. A húsa ízletes, kiváló minőségű.

 

torpeharcsa2

 

Életmódja és táplálkozása:
Több mint 200 egyed tápcsatornájának vizsgálata során sem igazolódott veszélyes ikra- és ivadék-pusztítása . Tudatos, de meggondolatlan honosítás következményeként került Európába 1880-ban. Az importőrök azt remélték, hogy egy új, nagyra növő harcsára tettek szert, de a faj valójában törpe, kis növésű halnak bizonyult. Hazánkba 1902-ben jutott el, és hamar megjelent számos természetes vizünkben. Nappal kevésbé mozog, ilyenkor az aljzaton tartózkodik, éjjel aktív. A 23-53 napos ivadék táplálékát zooplankton szervezetek képezik, később mindenevővé válik.

 

Szaporodása:
Ivarérettségét a hím a második, a nőstény a harmadik életévében éri el. Párosával ívik április végétől május végéig. Az ikrás az általa készített gödörszerű fészekbe 1-5 ezer, 3 mm átmérőjű ikrát rak le, rendszerint 2-3 adagban. A fészket mindkét szülő őrzi, az ikrák 6-9 napig fejlődnek. A lárvák kelését a hím elősegíti azzal, hogy az ikrákat sorba felszedegeti és szájában kelteti ki. A kikelő lárvák mintegy 6 mm hosszúak, egy hétig még a fészekben fekszenek. Önálló táplálkozásuk megkezdése után is még egy jó darabig együtt maradnak, ilyenkor gyakorta megfigyelhető a fiatal állatok gomolygó csapata a szélvizekben.

 

torpeharcsa3

 

Mérete:
Nagyobb példányai 25-30 cm hosszúak. A több harcsafaj (fekete-, foltos-, csatornaharcsa) kereszteződéséből kialakult állományok egyre kisebb átlagsúlyú (5-10 dkg) és egyre nagyobb egyedszámú törpeharcsák alakultak ki. A feketesügér kedvelt tápláléka.

 

Horgászata:
Úszóval vagy fenekezéssel egyaránt fogható. Akár csúszó-, akár végólmos fenekező készséggel eredményesen horgászhatjuk. Úszós módszerrel a nagyon iszapos tavakban, csatornákban célszerű törpézni.  Két horoggal előfordulhat, hogy egyszerre két törpeharcsát is kifogunk, vagy ha a horog nem akad, be a szájába a gilisztát nem engedi el még akkor, sem amikor már a felszínre kerül. Gyakorlatilag bármilyen fenekező bot, tároló- vagy peremorsó, tetszés szerinti zsinórvastagság megfelel a horgászatához.
Hosszú szárú horgot használjunk, 1-4-es számút, hogy a szájából könnyebben kioperálhassuk. A törpeharcsa kapásra jellemző az élénk cibálás amit még egy nagyobb méretű úszó is jelez.

 

Csalik:
A törpeharcsa mindenevő, de az élő csali a kedvence : giliszta csonti, szúnyog lárva stb,  megeszi a kukoricát a pufit és a bojlit is.

 

torpeharcsa4


A Horgászvíz Katalógus szerkesztői kellemes horgászatot kívánnak

 

Keresés

Regisztrációk

Hasznos